Justin Bennett - Interjú

Hogy kerültél elõször kapcsolatba a zenével? Miért választottad a dobokat? Melyik bandákban kezdtél?

Nos, a zene mindig is az életem része volt. Az apám dobolt amikor fiatalabb volt és amennyire vissza tudok emlékezni otthon is és élõben is sokat hallgattam zenét. Sokszor láttam apámat játszani különbözõ helyeken és otthon is, illetve vannak képek, amiken kisbabaként apám dobszerkója mögött ülök, szóval azt hiszem, a dobolás kezdetektõl fogva a véremben van. Kamaszként kezdetben profi görkoris akartam lenni és mindent meg is tettem, hogy azzá váljak. Egy barátom, akivel görkoriztam gitáros volt és egyszer megkérdezett, hogy ismerek-e egy dobost, akivel zúzhatna... Mindig is tudtam, hogy kell dobolni egy kicsit, így elkezdtem vele játszani és mielött észrevettem volna már többet is zenéltem mint koriztam. Az elsõ élõ fellépésem a suliban volt ebédszünetben és innentõl kezdve a rabja lettem. Ezután az az energia, amit addig a görkoriba fektettem, mind átkerült a dobolás gyakorlásába. Az elsõ studió élményem is a suliban volt ugyanazokkal a barátokkal, tulajdonképpen volt egy industrial féle zenekarunk és csináltunk egy EP-t, amit valaki finanszirozott nekünk, mert azt hitte, hogy a mi hangzásunk valami teljesen új (termeszetesen nem volt az, de mi nem szóltunk neki!). Suli után egy studióba költöztem, amit néhány barátom mûködtetett és elkezdtem annyi együtessel jatszani amennyivel csak tudtam. Sok különbözõ stilust játszottam, de mindig is úgy éreztem, hogy az elektronikusabb zenéket kedveltem jobban és könnyünek tünt nekem a szekvenciák és klikkek mentén játszanom, tehát... Az elsõ igazi koncert turném a Penal Colony nevû együtessel volt, akik akkoriban a Cleopatra Records-nál voltak. Az eredeti dobosuk nem tudott velük menni a turnéra, én ismertem a srácokat a studión keresztül, így kaptam az alkalmon hogy beüljek a dobos helyére. Egy másik zenész is bekerült a bandába velem együtt arra a turnéra. õ Paris Sadonis volt, aki a Christinal Death-tel is játszott, ezután játszottam velük az EXP-ben is, és végül elkezdtem játszani Rozz Williamsnek és Gitane Demone-nak is. Abban az idõben kezdtem elmerülni a kisérleti zajban és Paris-al kiszálltunk az EXP-bõl majd kiadtunk egy teljes egészében ambient noise albumot Face név alatt. Ekkor kezdtem igazán komolyan venni a hangtervezést és a programozást. Végül a Face mögötti koncepció a jelenlegi ambient projectemhez, a The Implicate Order–hez vezetett, ami azóta is a doboktól független megnyilvánulási formát jelenti számomra...

Hogy kerültél kapcsolatba a Thrill Kill Kult-al és a Professional Murder Music-al?

Egy barátom keresett meg, hogy zúzzak a PMM egy korábbi inkarnációjával 1998-ban, ami a populárisabb Los Angelesi együttes, a Human Waste Project egyik mellékprojectje volt, és én kaptam az alkalmon. Rozz pont akkoriban lett öngyilkos, ami engem is eléggé kiakasztott, szóval kellett valami, ami eltereli a figyelmemet róla. Miután egy éven át játszottunk L.A. környékén a PMM rengeteg helyi rajongót kezdett szerezni és nagyobb kiadók is elkezdtek szaglászni az együttes körül… amit abban az idõben remek dolognak tartottam. Le is szerzõdtünk az Interscope-pal 1999-ben és rengeteg turné és studió élményt szereztem ebbõl az idõszakból, de azt is megtanultam, milyen az iparág belülrõl, és rájöttem, hogy a nagy kiadókkal való munka és, hogy egy együttes célja az legyen, hogy minél több pénzt keressen nem nekem való. A zenekar a kiadók áldozatává vált, akik a következõ Manson vagy Zombie megtalálásán fáradoztak miközben mi sokkal inkább a The Cure industrial verzójaként akartunk hangzani. Aztán egyszer úgy alakult, hogy a PMM a TKK elõzenekaraként turnézott, ahol is megismerhettem a srácokat és jó barátok lettünk. Aztán amikor legközelebb a TKK útnak indult felhívtak engem és megkérdeztek, hogy akarok-e velük játszani és azóta is velük vagyok és nagyon örültem, hogy nem kell visszanéznem a nagykiadós zenei világra. A srácok a PMM-ben nagyszerû emberek és zenészek és én mindig is a legjobbakat kivánom nekik és támogatom õket.

Már azelött is Puppy rajongó voltál mielött csatlakoztál a legutóbbi turnéhoz?

Tulajdonképpen, volt egy idõ, amikor azt hittem, én vagyok a legnagyobb SP fan a világon (amig nem láttam a Litany-t!). Elég késõn jöttem, az elsõ album, amit hallottam a Too Dark Park volt (azt hiszem LSD-n voltam akkor… mmmm, mekkora combo…) de azonnal megszereztem az összes korábbi lemezüket és teljesen elkábultam a briliáns Last Rights-tól. Az SP-t midig is kedvenc zenekaromként emlegettem... átkozottul innovatív, eredeti és egyszerûen zseniális... sajnos soha nem volt lehetõségem élõben látni az együttest, és a feloszlásuk után eléggé elszomorodtam, hogy soha nem is fogom...

Hogy kaptad meg a turnédobos szerepet a Puppynál? Mesélj a meghallgatásodról.

Nos.. amikor az elsõ PMM lemezel voltunk a stúdióban a producer felvett egy mérnököt, aki eléggé értett a Logic-hoz és úgy általában az elektronikus zenéhez, mivel ebben az irányban akartunk elindulni az együttessel. Egyszer csak észrevettem, hogy ez a mérnök is szeret marihuánát szívni, mint ahogy én is, és mivel én voltam az egyetlen az együttesben aki szívott, ketten ottmaradtunk miután mindenki hazament a rendes napi munkaidõ után és jól elszálltunk, és elkezdtünk felvenni olyan megborult cuccokat, amiket soha nem tudtunk nap közben szabadjára engedni. Egy kivételesen kellemes session után megkérdeztem a srácot, kikkel dolgozott korábban és az egyik válasza a Download volt. Nem kicsit elképedtem, mert ez volt a második kedvenc együttesem az SP után. Funak hívtuk a srácot, de kiderült, hogy az igazi neve Anthony Valcic volt. Nem sokkal késöbb elvitt cEvin-hez, aki akkoriban költözött L.A.-be és épp Phil-lel dolgozott egy albumon. Jól kijöttünk és kiderült, hogy sok közös barátunk van, így elkezdtem ott lógni amennyit csak tudtam, jammelni, szívni vagy csak úgy lógni. Végül az egyik jammelésbõl született a Bob's Shadow címû szám ami cEvin Ghost of Each Room albumán jelent meg. Akkoriban úgy gondoltam erre, mint lehetõségre, hogy vele dolgozzhassak. Emlékszem arra is amikor a drezdai reunion show felmerült... eléggé le voltam törve, hogy nem tudtam kimenni Németországba, hogy végre lássam az együttes, viszont jónéhány délutánt töltöttem cEvin teraszán hallgatva ahogy az SP szettet próbálja, ami akkor a lehetõ legbámulatosabb dolog volt amit el tudtam képzelni magamnak. Miután visszatértek a showról cEvin néha azzal poénkodott, hogy ha az SP tényleg újra összeáll, akkor én lehetnék a dobos, hogy õ tudjon játszani a billentyûkön...én meg csak nevettem azt gondolván, hogy ez soha nem fog megtörténi... Aztán egy napon felhívott és azt mondta, hogy tényleg megtörténik, és meghallgatnának dobosokat és ki akart próbálni engem is. Megkért, hogy tanuljam meg az Inquisition-t és a Hardset Head-et (valójában nem kellett megtanulnom õket, mert már évek óta tudtam!), aztán volt egy megbeszélt idõpont amikor be kellett mennem a stúdióba eljátszani mindkét számot egyszer. Miután eljátszottam a számokat bementem a kontrolszobába ahol cEvin azt mondta, hogy úgy gondolja én fogom megkapni az élõ dobos szerepét. Próbáltam nem túlságosan beleélni magam, mert nem tudtam hány másik dobost akar még meghallgatni, de aztán aznap késõbb felhívott és mondta, hogy tutira az enyém a dolog. Azt hiszem, táncoltam az utcán örömömben vagy valami hasonló...

Milyen volt neked az utolsó turné? Van olyan emléked amit ki szeretnél emelni?

Képzelheted, olyan volt, mint egy valóra vált álom. Az ember tudatában a turnézás képes egy hosszú véget nem érõ nappá összeállni. Azt kell mondjam, hogy nagy élvezet volt ennyi egyéni, tehetséges és hasonló godolkodású emberrel együtt lenni. A turnézás meglehetõs kavalkád tud lenni a résztvevõk sokszínûsége miatt és az összezártság miatt. De ez a turné valami különleges volt...minden este magasabb szintre emelni a show határait és nem csak Ogréval és cEvinnel, hanem Scullyval aki régóta az SP fõ színpadi technikusa, Sashával a gépház mérnökével, Ottoval, Ken Marshall-al és így tovább... És igen emlékszem egy kiemelkedõ estére Budapesten...kora délután játszottunk (halhatatlanná téve a rajongók által készített "The Freedom To Choose Is In Your Minds" dvd-n) így az este hátralévõ része megmaradt, hogy élvezhessük a fesztivált... és élveztük is. Az aznapi húzónév Nick Cave volt... és a világ legjobb embereivel körülvéve állhattam a szinpad oldalán, mindannyian egy magasabb tudatállapotban, bámészkodva a világegyetem csodáin..... 

Tudnál némi betekintést nyújtani nekünk arról, hogy állt össze a szett?

A szett nagyrésze elöbb lett kidolgozva videóval mint fizikailag... volt néhány rész amelyek nyitottak voltak és ebbõl elõnyt tudtunk kovácsolni, fõleg a turné elsõ és második szakasza között. A ráadások teljesen egészében lehetõséget adtak arra, hogy azt csináljunk amit csak akarunk és szó szerint minden este akkor döntöttük el mit fogunk csinálni amikor lejöttünk a színpadról, és ez jó móka. Egy pillanatra visszatartottuk a lélegzetünket és vártunk amíg valamelyikünk elõállt egy javaslattal, 30 másodpercel késöbb már újra színpadon voltunk és merültünk is bele akármi is volt az amit épphogy kitaláltunk. Nagyszerû pillanatok! 

Az élõ dobos szerepét töltötted be amit egészen mostanáig cEvin látott el. Aggódtál amiatt, hogy a rajongók, hogy fogadnak majd téged?

Abszolút. nemcsakhogy új voltam, de a zenekar sem turnézott már több mint tíz éve... Tudtam, hogy rengeteg olyan ember fogja megnézni a koncerteket akik már nagyon régóta vártak erre... és rengeteg akik elõször fogják látni élõben a Puppy-t. Nagy volt a nyomás. Elhatároztam, hogy a legjobb amit tehetek, hogy nem próbálok egybõl kitünni vagy belecsempészni a saját stílusomat a dolgokba, mert azt gondoltam ez könnyen ellenérzést válthatott volna ki az új srác iránt aki beült a jó kis helyre. Az eredeti formájukban akartam elõadni a számokat és ahogy emlékeztem rájuk... ami már önmagában is nagy feladat. Ez cEvinnek is remek lehetõséget adott arra, hogy megcsillogtathassa tudását a billentyûk mögött. Ahogy haladt a turné éreztem, hogy a nyomás egyre csökkent. idõvel elkezdtem itt-ott kisérletezgetni és néhány szám új életet, új formát öltött... ami nagyon inspiráló volt és egy álmom vált valóra.

Néhány gondolat arról, hogy a dvd hogy jött össze?

Sok szempontból a dvd szerintem egy meghatározó SP gyüjtemény... egy nagyszerû válogatás ami átível a zenekar karrierjén egészen mostanáig. Ezenkívül számomra ez volt az elsõ lehetõség, hogy ténylegesen láthassam a showt! Lehetetlen számomra, hogy tárgyilagos legyek ezzel kapcsolatban, mert hihetetlen érzés látni magam ahogy ott játszom velük a színpadon... Értem, hogy néhányan mire gondolnak amikor azt mondják, hogy jobban tetszett volna nekik a felvétel kevésbé kicsiszolva... valójában a kiadó akart egy ilyen jellegû terméket, és azt gondolom, hogy mindenki aki részt vett a dvd elkészítésében kiváló munkát végzett, kielégítették a kiadó igényeit is és sértetlenül megõrizték a show szellemiségét és varázsát is.

Tudnál mondani néhány szót arról, hogy mire számíthatunk a mostani turnén? Elkezdõdtek már a próbák? Esetleg egy kis elõzetes info a setlist-rõl?

Amit biztosra tudok mondani, hogy egy teljesen új show-t láthattok majd... a próbákat pedig április vége felé kezdjük. Természetesen nem akarok túl sok mindent elárulni. Bill Morrison ezúttal sajnos nem tud velünk jönni, szóval egy új rendezõ fog dolgozni a show-n és a színpadon hárman leszünk. cEvin és én nagyon várjuk, hogy egymástól kevésbé elszigetelve, egymás játékát könnyebben befolyásolva tudjunk majd együtt játszani, ami több kisérletezést, több brappolást jelent... és zöld utat kaptam, hogy ezúttal jobban belenyúljak a dologokba... szóval a számok szabadabban értelmezhetõek lesznek ami lehetõséget ad arra is, hogy jobban kifejezzem magam... mit is mondhatnék, már kurvára várom!

forrás: Litany.net

a fordításért köszönet Biankának

2007. április 6. péntek